Az odaút Indiába

Blog az odautazásról!

Budapesten érdekesen és küzdelmesen indult az utunk! A csapatunk egyik jó szellemének, Krisztának, - akinek az anyagaiból nagyon sokat tanultunk a felkészülés során - nem találták meg a számítógépes rendszerben a jegyét. Látták, hogy volt jegye, de nem lehetett előhívni. A technika ördöge elképesztően hatékonyan tette a dolgát! Telt az idő és mindenki elmagyarázta, hogy nincs mit tenni, a rendszer nem engedi, hogy  hozzányúljanak mert nem létezőnek írja a jegyet. 
Állandó kapcsolattartás az utazási irodával, aki a jegyet intézte, de ő sem tudott semmit tenni, folyt az egymásra mutogatás, és mindenki azt mondta, ilyet még nem látott. Végül már ott álltunk Krisztával a török légitársaságirodájában és hallgattuk a magyar személyzet próbálkozását, hogy megoldják a problémánkat. 
Az derült ki, hogy az utazási iroda repülőjegy eladási rendszre és a török légitársaság rendszere nem ugyanolyan. Nem szokott ez gondot okozni, mert egy informatikai szolgálat gondoskodik ezek összehangolásáról, de most gond lett. 
Hívták a helpdesket Törökországban, de ott az egész iroda együttesen éppen elment ebédelni, így nem értek el senkit, csak a biztonsági ört, aki ezt elmondta. 
Beszéltek Amerikával, a másik rendszer informatikai fenntartójával, ő állítólag dolgozott rajta, de ennek semmi látható eredménye nem volt. Közben az idő eltelt, a becsekkolási idő lejárt, és az egyik alkalmazott elment, hogy szoljon, még ne zárják le a becsekkolást. 
Közben Ágica is feljött az irodába, és már 3-an tárgyaltuk a dolgokat. 
Látva a tehetetlenséget arra jutottunk, hogy veszünk Krisztának egy másik jegyet, de itthon semmiképen sem marad, 4 éve készül Indiába. 
Ezt hangosan el is mondtuk mindenkinek azzal a kitétellel, hogy ezt valaki ki fogja természetesen fizetni majd nekünk. Azonban 140.000 Ft helyett csak 260.000 jegy volt, de azt mondtuk ez mindegy, ha másképp nem megy ez lesz a megoldás. 

Erre beindultak az események, és egyenént ellenőrizve visszafelé a jegyeket 5 számmal lejjebb megtalálták Krisztának a régi jegyét, és erre a számra ko tudtak állítani egy újjat, rohamban, rondán kinyomtatva.
Futás le a becsekkoláshoz, még ott is tököltek vele egy kicsit, de végül sikerült. 

3-an Kriszta, Ágica és én rohantunk át az ellenörzéseken, szerencsére gond nélkül, és pont a kapu bezárása elött a ránk várakozó többi csoport taggal együtt fel tudtunk szállni a gépre. 

Hát ezt az indulást nem felejtjük el amíg élünk. 
Sok tanulsága van, és én érzem hogy nem véletlenül történt, segített tudatosítani egy csomó dolgot, ami hasznos lehet a további utazásnál. Nagyon jól összehozta a csoportot, és látták, hogy senki nem marad magára a bajban. 

Az utazás többi része 10-ünknek már simán ment. 
Az Isztambuli reptér, ahol 3 órát töltöttünk pazarnak bizonyult. Ágicával kipróbáltuk a török kávét és az pocsék volt.  Tapasztalatnak jó.

A gép amivel innen mentünk tovább egy AIRBUS volt, többszörösen akkora, mint az amivel idáig jöttünk. Nagy élmény volt elfoglalni, az utazási irodában ablak mellé lefoglalt jegyünket. A csaknem 6 órás repülőút után menetrend szerint érkeztünk meg Delhibe. A pilota olyan finoman tette le a gépet, hogy alig vettük észre.