7. nap, autókázás és a vonat.
A kora hajnali imán és a gyakorláson csak 4-en voltunk a magyar csoportból, amit nem bántam, mert fontos, hogy a csapat kipihenje magát.
A hátizsàkokat idejében a buszunkhoz vittük, és mentünk reggelizni, egy téves információra már 8- ra.
Ott a konyhai munkàkért aznap felelős tajföldi hallgató hölgy közölte, hogy sajnos csak 8.30-kor van reggeli, de ha már itt vagyunk, akkor vezet nekünk egy külön imàt és éneklést. Olyan szeretettel, és szívből vezetett minket, - ês nem küldött el, hogy jöjjünk vissza később -, ami nagyon jól esett. Utàna meg is dícsért minket, hogy milyen egységesen és szépen énekeltük az általa tanított mantràt es hogy gyonyoruen zengettuk az OM-ot. Azt mondta, hogy nagy élmêny volt neki velünk énekelni. Mit mondjak... Mi sem fogjuk őt elfelejteni!
És ezt a valódi spirituális földi paradicsomot sem, amit Swami Veda Bharati a rendszer jelenlegi guruja lêtrehozott.
Aztán bucsú az asramtól, Sylviától aki a szállás intêzője az asramnak, es beültünk a buszba, most már okosabban pakolva, mint idefelé és elindultunk. Azon izgulva, hogy vajon elêrjük-e vonatunkat ami este 6-kor indul Delhiből es defektet kaptunk. Szerencsêre 2 pótkerekünk is volt, így fêl ora múlva úton voltunk megint.
Haridwarban megàlltunk a gyönyörű hatalmas álló SIVA szobornál fényképezni és körülnêzni.
Aztàn tülekedtünk tovább a hatalmas hêtfői forgalomban. Az autópályàn is kb. 40 km- es átlagot lehet menni jó esetben, mert itt is mennek a riksák, a biciklisek, bemegy a lakott területekre, ahol hatalmas dugók vannak a kereszteződéseknél. Az útpadkàn is 3 sàvban állnak az autók, mindenki dudàl, centiz, és tolakszik. Igazán izgalmas! Egyszer a sofőrünk egy pillanatra oldalra nézett, és rögtön feltünt egy velünk szembe száguldó dudàlló hatalmas teherkocsi. A dudàlàst az àltalànos zajban nem lehetett külön hallani, de a làtvàny ijesztő volt.
Aztàn visszafordult, padlófêk padkára rántàsa a kocsinak és megúsztuk. Jellemző a forgalomra és a kitáblázottság hiányára, hogy nem tudtuk, szinte az utolsó pillanatig, hogy elêrjük-e a vonatot, vagy nem. Végül 1 órával korábban értünk oda és kiderült, hogy a vonat egy órát késik. Hatalmas tömeg a pályaudvaron tülekedés a felszállásnàl de rutinosan a megfelelő kocsiba szàlltunk, és elhelyezketünk.
A jegyünkkel minden rendben volt, de a lefekvéshez készülődésnel jokat nevettünk egymáson.
Krisztát például felküldtem a legfelső ágyra, mert az a legbiztonságosabb és nyugodtabb. Ő egy kis kinlódàssal fel is mászott, de azt látjuk, hogy nem mer megmozdulni és folyamatosan kapaszkodik úgy pislog lefelé. Kiderült, hogy tériszonyos, eddig ezt nem mondta. Lehetett volna vonaton néhány rúpiáért pokrócot, lepedőt és párnàt bérelni, de mire mentünk, csak lepedő maradt a pokróc elfogyott. A vonaton bár a 2. legalsóbb osztàlyon utaztunk, de teljesen rendben volt. Éjszaka is párosàval jöttek a puskás rendőrök többször végig a kocsikon, mifelênk nem volt ràjuk szükség. Kellemesen vegigaludtuk az ejszakat.
A kora hajnali imán és a gyakorláson csak 4-en voltunk a magyar csoportból, amit nem bántam, mert fontos, hogy a csapat kipihenje magát.
A hátizsàkokat idejében a buszunkhoz vittük, és mentünk reggelizni, egy téves információra már 8- ra.
Ott a konyhai munkàkért aznap felelős tajföldi hallgató hölgy közölte, hogy sajnos csak 8.30-kor van reggeli, de ha már itt vagyunk, akkor vezet nekünk egy külön imàt és éneklést. Olyan szeretettel, és szívből vezetett minket, - ês nem küldött el, hogy jöjjünk vissza később -, ami nagyon jól esett. Utàna meg is dícsért minket, hogy milyen egységesen és szépen énekeltük az általa tanított mantràt es hogy gyonyoruen zengettuk az OM-ot. Azt mondta, hogy nagy élmêny volt neki velünk énekelni. Mit mondjak... Mi sem fogjuk őt elfelejteni!
És ezt a valódi spirituális földi paradicsomot sem, amit Swami Veda Bharati a rendszer jelenlegi guruja lêtrehozott.
Aztán bucsú az asramtól, Sylviától aki a szállás intêzője az asramnak, es beültünk a buszba, most már okosabban pakolva, mint idefelé és elindultunk. Azon izgulva, hogy vajon elêrjük-e vonatunkat ami este 6-kor indul Delhiből es defektet kaptunk. Szerencsêre 2 pótkerekünk is volt, így fêl ora múlva úton voltunk megint.
Haridwarban megàlltunk a gyönyörű hatalmas álló SIVA szobornál fényképezni és körülnêzni.
Aztàn tülekedtünk tovább a hatalmas hêtfői forgalomban. Az autópályàn is kb. 40 km- es átlagot lehet menni jó esetben, mert itt is mennek a riksák, a biciklisek, bemegy a lakott területekre, ahol hatalmas dugók vannak a kereszteződéseknél. Az útpadkàn is 3 sàvban állnak az autók, mindenki dudàl, centiz, és tolakszik. Igazán izgalmas! Egyszer a sofőrünk egy pillanatra oldalra nézett, és rögtön feltünt egy velünk szembe száguldó dudàlló hatalmas teherkocsi. A dudàlàst az àltalànos zajban nem lehetett külön hallani, de a làtvàny ijesztő volt.
Aztàn visszafordult, padlófêk padkára rántàsa a kocsinak és megúsztuk. Jellemző a forgalomra és a kitáblázottság hiányára, hogy nem tudtuk, szinte az utolsó pillanatig, hogy elêrjük-e a vonatot, vagy nem. Végül 1 órával korábban értünk oda és kiderült, hogy a vonat egy órát késik. Hatalmas tömeg a pályaudvaron tülekedés a felszállásnàl de rutinosan a megfelelő kocsiba szàlltunk, és elhelyezketünk.
A jegyünkkel minden rendben volt, de a lefekvéshez készülődésnel jokat nevettünk egymáson.
Krisztát például felküldtem a legfelső ágyra, mert az a legbiztonságosabb és nyugodtabb. Ő egy kis kinlódàssal fel is mászott, de azt látjuk, hogy nem mer megmozdulni és folyamatosan kapaszkodik úgy pislog lefelé. Kiderült, hogy tériszonyos, eddig ezt nem mondta. Lehetett volna vonaton néhány rúpiáért pokrócot, lepedőt és párnàt bérelni, de mire mentünk, csak lepedő maradt a pokróc elfogyott. A vonaton bár a 2. legalsóbb osztàlyon utaztunk, de teljesen rendben volt. Éjszaka is párosàval jöttek a puskás rendőrök többször végig a kocsikon, mifelênk nem volt ràjuk szükség. Kellemesen vegigaludtuk az ejszakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése