14. nap Ramanasramam és a barlangok

14. nap a Ramana Asram és a barlangok A reggeli szertartáson, ami 6.30-8.00-ig tartott a csapat fele vett részt. Az Arunachala himnusz 108 versszakának refrénjeként elénekelt Arunachala Shiva minden alkalommal való 6 ismétlése olyan érzést varázsolt az Athiti asram meditációs termébe, mintha sohasem akarna végetérni. A pap közben csodaszépen feldíszítette virágokkal a hatalmas RAmana képet és a köré épített egyszerű oltárt. végül 1 és 3/4 órás éneklés után fejeztük be a szertartást, de az idős pap még folytatta.  A reggeli a vacsorához hasonlóan néma csendben történt, de bőségesen osztottak az egyszerű ételből.  Az étel reggelente mindig valamilyen vékony, kelesztetlen kenyér (puri, vagy csapati)  és zöldséges szósz hozzá. Reggeli után a csapattal elmentünk a Ramana asramba, ahol kalauzunk, Ági már várt ránk és bemutatta nekünk az asramot. A tisztaságra jellemző, hogy asram kapujában le kellett venni a cipönket és az asramon belül mindenki csak mezítláb közlekedhetett, Ragyogó márvány templomokban található Ramana édesanyjának a sírhelye és mellette egy nagy templomban a Ramana Samadhi Hall-ban pedig a szent ember, Ramana sírja. Ezt a helyet egy fal választja el attól a szobától, ahol Ramana éveken keresztül a napjait töltötte a látaogatók között. Ezt most meditációs teremnek hívják. A kanapén, ahol ült, vagy hevert, egy szinte életnagyságú festménye látható. Ha ebben a teremben ülünk olyan érzésünk van, hogy most is itt lenne közöttünk, rendkívül érősen érezhető az erőtere a teremben. A síroknál egész nap pudzsák (szertartások) folynak és a hívek az óramutató járásával megegyezően járják körbe ezeket az emlékhelyeket. Ezeken kívül Ági megmutatta azt a szobát, ahol Ramana az utolsó napjait töltötte és fogadta halála pillanatában is a látogatókat. Az asram hátsó kapujánál vezet fel az út az Arunácsala hegyre és azokhoz a barlangokhoz, amelyeket Ramana az asram megépítése előtti időkben használt lakhelyéül. Ez a Virupaksha barlang és a Skandhasram barlang. Délig a nagy Ramanaasramam-ot és az asram könyvesboltját néztük meg. Vásároltunk képeket, tarisznyákat, ismertetőket az Arunacsala hegyről, majd 12.30-ra visszajöttünk ebédre az Atthiti asramba, szálláshelyünkre. Ilyenkor már nagyon meleg volt, annak ellénére, hogy most tél van (30 fok felett). Éjszakára is csak 20 fok köré süllyedt le a levegő. Ebéd után rövid szieszta, majd felsétáltunk a barlangokhoz. Utunk a hegyre kőfaragók között vezetett el, visszafelé vásásrlást ígértünk nekik. Majd megálltunk egy hatalmas sziklánál, ahol gyönyörű kilátás nyílt a hatalmas, ősi Arunacsalaswara templomra. A baralangok előtérrel ellátott, kiépített, sziklába vájt helységek, amelyek ma más mint műemlékek az indiai régészeti hivatal kezelésében állnak és a nagy Ramana asramam gondozza őket. A barlangoknak szinte még erősebb az erőterük, mint az asramnak. Ramana előtt más szentek is lakták őket. Az Arunácsala hegy 3500 millió éves kőzetrétegből emelkedett ki, így a földtörténet legősibb korszakából származik. 818méteres magasságával magasan a környező vidék főlé emelkedik. Kezdetektől fogva Síva Isten megtestesülésének tartják számon és különleges jelentőséget tulajdonítanak a 30 mérföldes környezetében lévő telepöléseknek is. A hegy különböző oldalakról mutatott arca, ún. darshanja más-más tulajdonságokkal és jelentéssel bír. Az útkeresők, vagy követők fő spirituális gyakorlata a Ramana asramban tett látogatáson és az ott töltöö meditáción kívül a hegynek a bejárása, a barlangok és a hegyen lévő kül. kis templomok felkeresése, valamint a hegy 14 km kerületű körbenjárása, amit Pradaksinának neveznek.   Ez lehet külső, vagy belső, azaz teljesen a hegy lábánál a falvakon keresztül vezető külső és a hegy oldalában végigfutó csendesebb és mélyebb, természeti szépségekben bővelkedő belső pradaksina. A barlangoktól visszafelé a csoport többfelé szakadt, páran betértünk egy kis kedves Parvati templomba. A többfelé szakadást az tette lehetővé, hogy Ágin kívül másik segítőnk Soós Arnold is minden útunkon kísért bennünket, segítve a csapat koordinálását. Ebben a kis Parvati templomban erős neem teát kaptunk és néhány szertartást elvégeztek a kedvünkért és többféle kis ajándékot is adtak nekünk.  Homlokunk közepére piros jelet, a fehéres szent hamut (vibhuti) és a hegy csúcsán égő ( nagy ünnepeken ghít, azaz tisztított vajat égetnek óriási üstökben) ghíből festettek finom kis vonalakat. A hegyről lefelé sétálva apró kis nádkunyhók között jöttünk el. Lakosaik figyelnek a tisztaságukra, mosnak, söpörnek, a gyerekek játszadoznak, kérték, hogy fényképezzük le őket. A szálláshelyünkig többen megálltak a kis boltokban vásárolni.  Bőséges ellátása van az ajurvédikus gyógyszertáraknak, van Ramana szupermarket, ami egy nálunk átlagos kis ABC méretével egyezik meg. Az internet kávézó nagyon jó minőségű, gyors az internetes szolgáltatás. Látszik, hogy a nyugati ember igényét próbálja a kis város egyre jobban kiszolgálni. Rengeteg a fehér ember, túrista és útkereső, de van aki gyógyulni jön ide az ajurvédikus kezelésektől. Magyarok is vannak. Ági meséli, hogy sok nyugati házat vesz és kiadja bérbe. Ő egy kis lakást bérel havi 6000 rúpiáért (szorozd meg 4,5-el) a hegyhez közel, kívül a városon, gyönyürű kis kerttel. Ági több hónapig van itt és évente többször. Az ő lakása teljesen fel van szerelve a nyugati igények szerint, így angol wc, hűtő, stb van nála.