Blog az első napról 12.13.
A repülőtér valami gyönyörűen, az ősi szimbólumaikat felhasznàlva megújult. Nagyon kulturált és leegyszerűsített körűlmények között átestünk az útlevél, vám és bevàndorlàsi vizsgálaton.
A bazárba és a szállodába még sötétben érkeztünk, mert nagyon hamar ki tudtunk jönni a repölőtérről, . 6.00 felé megérkeztünk a taxiainkkal a szálláshoz.
A sikáto r, ami bevezetett és a szobák gyenge minősége koszossága sokkolta a csoport tagjait. A fáradtság, és a sokk ami érte őket ahhoz vezetett, hogy abban maradtunk, alszunk egyet és eldöntjük itt maradunk-e, vagy nem.
A szobák rendkívül puritának voltak, nem voltak szekrények, az ágyak mérsékelten voltak tiszták, és a fürdőszobába nem volt zuhanytálca, hanem csal összefolyó a fürdószoba alján. Viszont volt rendes angol Wc.
Ugyan minden márvány, de a zárak és a falak sok helyen omladozóak, az egyik szoba annyira penészes volt, hogy lecseréltettük.
A szálloda azonban tele volt rajtunk kívül nyugati hátizsákos turistákkal. A elhelyezkedése is olyan szempontból szuper, hogy abszolut a bazár közepén van, de egy szűk sikátor mélyén , így a zajt szűri, és csendes, de nagyon sötét és poros, mint minden a bazárban, bár állandóan sepregetnek.
Nekem nem volt érdemes még lefeküdnöm, mert 2 ember a csapatból később érkezett a Katari légitársaság gépével, ami csak 8-kor szált le.
Így, hogy ne avarjam a többieket elmentem sétálni.
Most, hogy már másodszor járok itt, és már ismertem a viszonyokat nagyon élveztem a sétát, a hozzámcsapódó kérdezgető mosolygó indiaiakat. Mosolyogva kedvesen elbeszélgettem töbekkel. Végül egy hozzámszegődöt, elkisért, kérdezgetett.elsétáltunk egy hivatalos turistairodához, ami szerinte nyitva volt, de 6.45-kor zárva találtuk. Telfonálgatni kezdett és kiderült, hogy 8 után fog kinyitni. Én 7.30-at beszéltem meg a szállodában, hogy addigra kell visszamennem mert felhívjuk a repülőteret, hogy hogyan érkezik a gép.
Így elindultunk visszafelé, megálltunk Paharganj -ez a városrész neve - egyik főterén egy utcai pultnál teázni. Ez a hely van a központban is kitéve képen, ahol a tehenek eszik a szemetet.
Itt két adag nagyon finom és forró gyömbéres tejes teát kaptam, elbeszélgettem a helyiekkel, be lettem mutatva környék oda járó ébredező boltosainak, riksásainak. Felajánlották, hogy szállítják a csoportot városnézésre, vagy ahova akarjuk. Jóval olcsóbb árat is mondtak, mint amibe a szállodai taxik kerültek, így hajlottam rá, hogy majd megkeresem őket. Megadták a mobilszámaikat is. Kedvesek voltak, és érezhető volt, hogy segíteni akarnak, szeretnék, hogy jól érezzük magunkat itt.
Amikor visszaêrtem a HOTEL NAMASKARBA, éppen a repülőtérrel beszélgetett a sofőr és azt a választ kapta, hogy csak 8.45-kor fog leszállni Edina és Kata gépe Katarból. Így ott üldögéltem a recepciónál, és elkezdtem a blogot írni.
Jót beszélgetve a sofőrrel, és kifelémenet megtankolva a kocsit gázzal, áthaladva a parkolók és liftek labirintusán már az épület elótt találtam a lányokat, remênykedve vártak rám. Őket már tudatosan felkészítettem a szàllodára, így élvezték a sikátort.
Délutàn 3 óráig való pihenésbe maradtunk.
1 órakor felébredtem délben, és elhatároztam, hogy elintézek néhány dolgot,például a telefonkártya vételt. Ágica is kipihente magát és ketten elmentünk sétálni és intézkedni. Két telefonkártyàt egész olcsón tudtunk venni, előtte fényképeszkedni kellett. Így egyik sikátorból vándoroltunk a másikba és nagyon olcsón 80 Rs (rúpia)-ért sikerült fényképeket csináltatni, és 160 rúpiáért pedig terfonkártyát venni, amin volt is összeg.
Utánna elsétáltunk a turistairodába, elbeszélgettünk, a nagyon modern, kulturált fiatal tulajdonossal, és kiderűlt, hogy hivatalos vasúti árakon ő is le tud nekünk szervezni mindent és mondott is többféle árat a vasúti osztályok függvényében, miután az utunkat átbezéltük.
Hazatérve a szállodába megbeszéltük a csoporttal, és kollektíven elsétáltunk az utazási irodába elintézni a dolgainkat. Itt teázgatást és beszélgetést követően - ugyanis előkerültek a reggeli barátaim. A csapat elment pénzt váltani helyi kísérettel egyikük rokonához igen jó árfolyamon. Én ottmaradtam, hogy 4-szer és 5-ször is áttárgyaltuk a tervet és végül is egy magasabb áron, mint amit eredetileg mondtak, mert a vonatra nem volt a legolcsóbb hely 12-őnknek megállapodtunk. 242 euróért adóval együtt, ami csak 10 % és nem 25mint nálunk meglett 3 városban a szállásunk és az ôsszes vonatjegyünk. 6-an a legolcsóbb osztályon fogunk utazni, 4-en magasabban, 2-en még magasabban.
Ez átszámítva 17000 Rs, vagy 350 USD -be került amitki is fizettünk. Ezek után kaptunk egy A4-es papirt amire le volt írva az utitervünk aláírták ők is én is, és ezzel akartak elengedni minket, mondvàn, hogy a többit majd holnap kapjuk.
Ezen a ponton nagy veszekedést rendeztem velük, mert ezt így nem akartam elfogadni. Ekkor Zsuzsi is beszállt a vitába, aki pont ugyanezt csinálja otthon. Végül elmenve a határig, ahol először én mondtam, hogy vagy van valami hivatalos papír vagy visszadják az összes pénzünket, majd a vita egy másik pontján ők hozták vissza sértődötten a pénzt és vissza akarták adni, a csoportot megszavaztatva eldöntöttük, hogy megbízunk bennük. Felajánlották, hogy plussz 10 euróért kocsival visznek minket Agrába és Haridwarba és vissza is.
Abban maradtunk hogy ezt a 10 eurot most nem fizetjük ki, hanem csak később.
Eljöttunk haza, és lepihentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése