9. nap Sarnath - Buddha első tanítása, halottégetés és a motoros hajókázás
Reggel köd és hideg fogadott. Úgy volt, hogy délelőtt csónakázunk, és délután elmegyünk a buddhista zarándokhelyre Sarnathba, de szállodásunk javaslatára átszerveztük a programot, mert nem tudtunk volna fényképezni a folyón.
Sarnathban megnéztünk egy ősi buddhista templomot, majd azt a hatalmas sztúpát, amit Buddha első tanításának a helyére emeltek. A hely tele volt Tibeti és Nepáli szerzetesekkel, mindenféle buddha szobrokat lehetett kapni a legkülönfélébb árakon mindenféle méretben, és koldusok hatalmas tömege is állandóan zaklatott minket, mert a buddhizmus is javallja az adakozást. Láttunk tradicionális buddhista zarándokot, aki egy testhossznyi leborulásokkal halad előre. Gyümölcsöt és emléktárgyakat, valamint füstölőt is lehetett vásárolni.
Délután motoros csónakkal szép lassú tempóban teljes hosszában végigjártuk a ghatokat (elkulonult lepcso lejaratok a vizhez) és rengetegszer fényképeztük a gyönyörű palotákat és a vízparti lépcsősorokat, ősi templomokat, a mosó és fürdő embereket.
Nem szóltam még arról, hogy a Scindia Ghat közvetlenül a Mankikarnika Ghat mellett van, ahol a halottakat égetik el. Ez Varanasi legfőbb nevezetessége. Az ősi legenda szerint aki itt hal meg és itt van eltemetve, az kilép az élet és a halál körforgásából, és nem kell többé újjászületnie. Ezért nagyon sokan jönnek ide meghalni a hinduk közül, és emiatt lett az egyik legszentebb városuk. Az egyik visszafelé utunk során a sikrátorokból egy kicsit arréb bukkantunk ki a partra és a Manikarnika Ghathoz jutottunk.
Volt akit megborzasztott rémített a látvány, volt, akire nem hatott olyan elevenen. Azoban amikor a szűk sikátorban félre kell húzódni egy halottas menet elől, és 30-40 cm-re huzzák el az ember orra előtt a virágokkal feldíszített hordágyon a hullát, miközben elől a pap rázza a csengőt és mantrázza Sri Rama Nama-t, az már mindenkit megérint. Napi 300-400 hullát égetnek el a Gangeszon hatalmas csónakokban érkező száraz fákon, már évezredek óta a Manikarnikán. Aki érzékenyebb orrú, az a felszálló füstben megérezhette az égő emberi hús szagát. Este elmentünk vásárolgatni a sikátorokba, majd képfeltöltési kísérletek a blogra és lefekvés.
Reggel köd és hideg fogadott. Úgy volt, hogy délelőtt csónakázunk, és délután elmegyünk a buddhista zarándokhelyre Sarnathba, de szállodásunk javaslatára átszerveztük a programot, mert nem tudtunk volna fényképezni a folyón.
Sarnathban megnéztünk egy ősi buddhista templomot, majd azt a hatalmas sztúpát, amit Buddha első tanításának a helyére emeltek. A hely tele volt Tibeti és Nepáli szerzetesekkel, mindenféle buddha szobrokat lehetett kapni a legkülönfélébb árakon mindenféle méretben, és koldusok hatalmas tömege is állandóan zaklatott minket, mert a buddhizmus is javallja az adakozást. Láttunk tradicionális buddhista zarándokot, aki egy testhossznyi leborulásokkal halad előre. Gyümölcsöt és emléktárgyakat, valamint füstölőt is lehetett vásárolni.
Délután motoros csónakkal szép lassú tempóban teljes hosszában végigjártuk a ghatokat (elkulonult lepcso lejaratok a vizhez) és rengetegszer fényképeztük a gyönyörű palotákat és a vízparti lépcsősorokat, ősi templomokat, a mosó és fürdő embereket.
Nem szóltam még arról, hogy a Scindia Ghat közvetlenül a Mankikarnika Ghat mellett van, ahol a halottakat égetik el. Ez Varanasi legfőbb nevezetessége. Az ősi legenda szerint aki itt hal meg és itt van eltemetve, az kilép az élet és a halál körforgásából, és nem kell többé újjászületnie. Ezért nagyon sokan jönnek ide meghalni a hinduk közül, és emiatt lett az egyik legszentebb városuk. Az egyik visszafelé utunk során a sikrátorokból egy kicsit arréb bukkantunk ki a partra és a Manikarnika Ghathoz jutottunk.
Volt akit megborzasztott rémített a látvány, volt, akire nem hatott olyan elevenen. Azoban amikor a szűk sikátorban félre kell húzódni egy halottas menet elől, és 30-40 cm-re huzzák el az ember orra előtt a virágokkal feldíszített hordágyon a hullát, miközben elől a pap rázza a csengőt és mantrázza Sri Rama Nama-t, az már mindenkit megérint. Napi 300-400 hullát égetnek el a Gangeszon hatalmas csónakokban érkező száraz fákon, már évezredek óta a Manikarnikán. Aki érzékenyebb orrú, az a felszálló füstben megérezhette az égő emberi hús szagát. Este elmentünk vásárolgatni a sikátorokba, majd képfeltöltési kísérletek a blogra és lefekvés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése