13. nap december 25-e. Fürdés a tengerben, és az utazás Tiruvannamalaiba
Reggel megnézve a város hatalmas méretét, és a rendelkezésre álló szűk időt és szűkös pénzkeretet úgy döntöttünk, hogy metróval megyünk megnézni egy-két nevezetességet.
Sok kérdezősködés és járkálás után kiderült, hogy az intereneten közzétett térképek a tervezett metróvonalakat jelölik amik most készülnek. Végül úgy döntöttünk, hogy riksákkal lemegyünk a tengerpartra és megnézzük a Bengáli Öblöt. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult.
A fél kilométeres fövenyen keresztülsétálva jutottunk a tengerhez, és megcsodálhattuk a ragyogó napsütésben és kellemes melegben a Bengáli Öböl hatalmas hullámait. Én még ekkora hullámokat nem láttam. Időnként 1,5 méteres körüli hullámok érkeztek a fövenyes partra a finom homokba. Néztük a játszó indiai fiatalokat fényképeztük a tengert.
Mi Pistával alsónadrágra vetkőzve megfürödtünk. Rögtön megjelent a lovas strandőrség és figyelmeztetett minket, hogy az erős sodrás miatt ne menjünk be, de a hullámzás miatt nem is tudtunk. Nagy élményem volt, amikor derékig érő vizben állva jött egy hullám, felkapott, megfordított és mintha pehely lettem volna kidobott a partra, közben a meder fenekét is megizleltette velem. Ezek után rögtön kijöttem, de semmi bajom nem lett.
Mindenkinek nagyon jó élmény volt a tenger, bár a lányok az indiai fiúk teljeskörű érdeklődése ellenére sem voltak hajlandók bemenni a tengerbe - bár maguk az indiaiak is inkább csak a parton hancúroztak felöltözve. A fürdés után a csapat egy része még várost nézett, mi többiek hazamentünk pakolni a szállodába.
A tegnapi este a szálloda recepcióján leszerveztem a 4 x 2000 Rs-ás taxik helyett, amikről eddigi infóink szóltak leszerveztem egy kínálkozó ajánlatra egy 12 fős 5400 Rs buszt Tiruba 12.00-i indulással. A busz kívülről nagyon jól nézett ki, de nbelülről már korántsem, és a tetejére sem engedett pakolni a sofőr. Így a cuccokkal együtt bezsúfolódtunk a buszba és meglepően jó tempóban 70-80 km/órával is haladva elindultunk.
Ez egészen addig tartott, míg egy autópálya kapunál ki nem derült, hogy elszakadt a gázbovden. Egy rövid szerelés után, kinyitva a sofőrülés melletti motorháztetőt kézzel húzta ezek után a sofőr a gázbovdent, és a másik kezével keresztbe nyúlva váltotta a sebességet.
Majd amikor pisilés miatt megállítottuk, úgy döntött, hogy megcsinálja, mert talált még egy darab drótot. Végül egy órás szerelés után Tamás és Pista segítségével, az én úti szerszámkészletem fogójával sikeresen megcsinálta. Azután egyszer csak letért a főútról, és tönkrement kis utakon keresztül, minden kátyúnál lelassítva áthaladtunk a tamil faluvilágon.
Érdekes volt látni a nádfedeles pici vályogkunyhókat, internetes számítógépes boltokkal együtt amikről sok képet készítettünk. Sofőrünk elképesztően nyámnyilán, mondhatnánk óvatosan vezetett.
Végül este 19.00 előtt érkeztünk és a telefonon megismert Nagy Ági, - akivel eddig is szerveztük utunk Dél Indiai részét, - várt ránk és elvitt minket a szálláshelyünkül szolgáló Athiti asramba. Itt nagyon kedvesen fogadott minket a Swami, elmagyarázta a asram rendjét, és közölte, hogy 8-kor vacsorát kapunk.
Ez egy igazi hindu asram nem olyan, mint a rishikeshi Himalájai asram. Tisztaság és nagyon nagy rend van, de semmi luxus. A szobák egyszerűek, 2 ágy és a 3. embernek egy matrac a földön. Viszont olyan kellemes meleg van, amit nagyon élvezünk az eddigi hideg után.
Az étkezés egyszerű étrelekkel, de nagyon fegyelmezetten történik és telljes csendben, csak a gesztusokra figyelve. Addig kapod az ételt többszöri osztással, amíg kérsz. Tehát mindenki bőven ehetett. A kedves vendéglátással a több napi maradás, valamint a magyar barátok szívélyes fogadtatásának az örömével tértünk aludni.
Reggel megnézve a város hatalmas méretét, és a rendelkezésre álló szűk időt és szűkös pénzkeretet úgy döntöttünk, hogy metróval megyünk megnézni egy-két nevezetességet.
Sok kérdezősködés és járkálás után kiderült, hogy az intereneten közzétett térképek a tervezett metróvonalakat jelölik amik most készülnek. Végül úgy döntöttünk, hogy riksákkal lemegyünk a tengerpartra és megnézzük a Bengáli Öblöt. Ez nagyon jó döntésnek bizonyult.
A fél kilométeres fövenyen keresztülsétálva jutottunk a tengerhez, és megcsodálhattuk a ragyogó napsütésben és kellemes melegben a Bengáli Öböl hatalmas hullámait. Én még ekkora hullámokat nem láttam. Időnként 1,5 méteres körüli hullámok érkeztek a fövenyes partra a finom homokba. Néztük a játszó indiai fiatalokat fényképeztük a tengert.
Mi Pistával alsónadrágra vetkőzve megfürödtünk. Rögtön megjelent a lovas strandőrség és figyelmeztetett minket, hogy az erős sodrás miatt ne menjünk be, de a hullámzás miatt nem is tudtunk. Nagy élményem volt, amikor derékig érő vizben állva jött egy hullám, felkapott, megfordított és mintha pehely lettem volna kidobott a partra, közben a meder fenekét is megizleltette velem. Ezek után rögtön kijöttem, de semmi bajom nem lett.
Mindenkinek nagyon jó élmény volt a tenger, bár a lányok az indiai fiúk teljeskörű érdeklődése ellenére sem voltak hajlandók bemenni a tengerbe - bár maguk az indiaiak is inkább csak a parton hancúroztak felöltözve. A fürdés után a csapat egy része még várost nézett, mi többiek hazamentünk pakolni a szállodába.
A tegnapi este a szálloda recepcióján leszerveztem a 4 x 2000 Rs-ás taxik helyett, amikről eddigi infóink szóltak leszerveztem egy kínálkozó ajánlatra egy 12 fős 5400 Rs buszt Tiruba 12.00-i indulással. A busz kívülről nagyon jól nézett ki, de nbelülről már korántsem, és a tetejére sem engedett pakolni a sofőr. Így a cuccokkal együtt bezsúfolódtunk a buszba és meglepően jó tempóban 70-80 km/órával is haladva elindultunk.
Ez egészen addig tartott, míg egy autópálya kapunál ki nem derült, hogy elszakadt a gázbovden. Egy rövid szerelés után, kinyitva a sofőrülés melletti motorháztetőt kézzel húzta ezek után a sofőr a gázbovdent, és a másik kezével keresztbe nyúlva váltotta a sebességet.
Majd amikor pisilés miatt megállítottuk, úgy döntött, hogy megcsinálja, mert talált még egy darab drótot. Végül egy órás szerelés után Tamás és Pista segítségével, az én úti szerszámkészletem fogójával sikeresen megcsinálta. Azután egyszer csak letért a főútról, és tönkrement kis utakon keresztül, minden kátyúnál lelassítva áthaladtunk a tamil faluvilágon.
Érdekes volt látni a nádfedeles pici vályogkunyhókat, internetes számítógépes boltokkal együtt amikről sok képet készítettünk. Sofőrünk elképesztően nyámnyilán, mondhatnánk óvatosan vezetett.
Végül este 19.00 előtt érkeztünk és a telefonon megismert Nagy Ági, - akivel eddig is szerveztük utunk Dél Indiai részét, - várt ránk és elvitt minket a szálláshelyünkül szolgáló Athiti asramba. Itt nagyon kedvesen fogadott minket a Swami, elmagyarázta a asram rendjét, és közölte, hogy 8-kor vacsorát kapunk.
Ez egy igazi hindu asram nem olyan, mint a rishikeshi Himalájai asram. Tisztaság és nagyon nagy rend van, de semmi luxus. A szobák egyszerűek, 2 ágy és a 3. embernek egy matrac a földön. Viszont olyan kellemes meleg van, amit nagyon élvezünk az eddigi hideg után.
Az étkezés egyszerű étrelekkel, de nagyon fegyelmezetten történik és telljes csendben, csak a gesztusokra figyelve. Addig kapod az ételt többszöri osztással, amíg kérsz. Tehát mindenki bőven ehetett. A kedves vendéglátással a több napi maradás, valamint a magyar barátok szívélyes fogadtatásának az örömével tértünk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése