8. nap, vonat, megérkezés Varanasiba.
A vonaton este és reggel is rengeteg enni, innivalót hoztak az árusok fillérekért, mert itt nem tudnak különbsêget tenni az indiai és külföldi vevők között, mint máshol.
A vonatunk éjszaka folyamán még több késést szedett ossze. Ez onnan derült ki, hogy az égi gondviselésnek köszönhetően -amit az utunk folyamán eddig folyamatosan éreztünk-hozzánk cserélte a jegyêt egy rendkívül intelligens és kedves fiatal indiai lány, aki biotechnológiát tanít egy Delhiben lévő egyetemen, és Varanasiba utazott haza a szüleihez. Ő folyamatosan tájékoztatott minket arról, hogy hol járunk, és mikor érkezünk.
Végül reggel 9 helyett 13h-kor értünk a Föld talán legrégebben folyamatosan lakott városába, VARANASIBA. Itt is elképesztő tömeg fogadott, de a telefonos egyeztetésünknek köszönhetően megérkezett értünk a szálloda egyik riksása, még 3 riksával, és az előre megbeszélt rend szerint - van kidolgozva 2-es, 3-as, és 4-es csoportosulási rendünk - 3-asával beszálltunk.
A hihetetlen tömeg és egyre szükeb sikátorok után megálltunk egy kis téren, kiszálltunk, és egy vezető segítségével belevetettük magunkat az olyan szűk sikátorok rengetegébe, ahova még a fordulékony riksa sem tud bemenni, csak a gyalogosok, meg persze a motorok, és persze a mindenféle méretű színű és állapotú tehenek, akik a legváratlanabb fordulókban jöttek velünk szemben, ahol alig tudtunk félreállni.
Kb. negyed órás bolyongás után megérkeztünk a Scindia Ghat-hoz -a ghat lépcsőt jelent a Gangeszhez - a szállodánkba, a Scindia Guest House-ba. Mivel elképesztően beépült az évezredek alatt a város, és főleg a part, mindenhol szűk lépcsők és sikátorok vezetnek a házakhoz, és a házak felfelé terjeszkednek. Ezt a fotók jól visszaadják.
Utunk során itt először és utoljára a szállodába való szállítás benne volt a szobaárban. A szálloda egy fiatal, angolul jól és érthetően beszélő, minden körülményre odafigyelő szikh fickóé volt. Ő volt utunk során a legkellemesebb szállodásunk. (Ezt a blogot már Tiruvannamalaiból írom utunk utolsó hosszabb állomásán.) 2 ágyas szobákat kaptunk, volt melegvizünk, viszonylag rendes szobáink voltak, áram is ha szünetekkel is, de volt. A fickó elmondta nekem a látnivalókat és meg is szervezte nekünk a programot csoportkedvezménnyel, türhető áron.
A megérkezésünk estéjén elmentünk - a világ legősibb folyamatosan működő szertartását a Gageszhez vezető két lépcsősoron bemutatott Aarti - fényszertartást megnézni. Ezt egy kézzel hajtott csónakból, egy evezőssel, 12 fővel, jó nagy csónakból néztük meg. A Gangesznak olyan lassú a sodra, hogy nyugodtan elevezett lefelé és felfelé is, a kb. vasággyal is 40 kg-os csónakosunk.
17.00 - kor leeveztünk a Ghatok mentén, majd vissza és 19.00-kor az Indiai Tv kamerás élő közvetítése mellett, - a kamera is csónakon állt - megkezdődött a gyönyörű fényszertartás 7 fiatal brahmin pap bemutatásában 2 egymás melletti Ghaton 5 perc eltolással. Mi a profi csónakosunknak köszönhetően időben érkeztünk, így közel tudtuk menni, és olyan helyen kötöttünk ki, hogy mind a kettőt láttuk.
A 3/4-ed órás szertartásban a négy égtáj és az öt elem képében az egész teremtett világért mutatták be a szertartást. Előtte vettünk mécseseket, amelyek virággal díszitve kis levélre voltak téve, és Gajatri mantra éneklése mellett a vízre helyeztük egyszerre. Ez a momentum nagy örömet okozott a csónakosunknak, aki azt mondta, ilyen csoporttal még nem találkozott, akik mantra énekléssel együtt -öszerendezetten és tudatosan értve a Gangesz felé adott tiszteletet- csinálták meg ezt a kis önálló rítust.
A szállodánkban komoly internetes géppark működött, de sajnos nem volt wifi, így a megírt blogokat nem tudtam feltölteni, de a képek feltöltésével, ha lassan is de tudtam haladni.
Ez volt minden ráérő időmben az elfoglaltságom. Ezen az estén is ezzel foglalkoztam, majd aludni mentünk.
A vonaton este és reggel is rengeteg enni, innivalót hoztak az árusok fillérekért, mert itt nem tudnak különbsêget tenni az indiai és külföldi vevők között, mint máshol.
A vonatunk éjszaka folyamán még több késést szedett ossze. Ez onnan derült ki, hogy az égi gondviselésnek köszönhetően -amit az utunk folyamán eddig folyamatosan éreztünk-hozzánk cserélte a jegyêt egy rendkívül intelligens és kedves fiatal indiai lány, aki biotechnológiát tanít egy Delhiben lévő egyetemen, és Varanasiba utazott haza a szüleihez. Ő folyamatosan tájékoztatott minket arról, hogy hol járunk, és mikor érkezünk.
Végül reggel 9 helyett 13h-kor értünk a Föld talán legrégebben folyamatosan lakott városába, VARANASIBA. Itt is elképesztő tömeg fogadott, de a telefonos egyeztetésünknek köszönhetően megérkezett értünk a szálloda egyik riksása, még 3 riksával, és az előre megbeszélt rend szerint - van kidolgozva 2-es, 3-as, és 4-es csoportosulási rendünk - 3-asával beszálltunk.
A hihetetlen tömeg és egyre szükeb sikátorok után megálltunk egy kis téren, kiszálltunk, és egy vezető segítségével belevetettük magunkat az olyan szűk sikátorok rengetegébe, ahova még a fordulékony riksa sem tud bemenni, csak a gyalogosok, meg persze a motorok, és persze a mindenféle méretű színű és állapotú tehenek, akik a legváratlanabb fordulókban jöttek velünk szemben, ahol alig tudtunk félreállni.
Kb. negyed órás bolyongás után megérkeztünk a Scindia Ghat-hoz -a ghat lépcsőt jelent a Gangeszhez - a szállodánkba, a Scindia Guest House-ba. Mivel elképesztően beépült az évezredek alatt a város, és főleg a part, mindenhol szűk lépcsők és sikátorok vezetnek a házakhoz, és a házak felfelé terjeszkednek. Ezt a fotók jól visszaadják.
Utunk során itt először és utoljára a szállodába való szállítás benne volt a szobaárban. A szálloda egy fiatal, angolul jól és érthetően beszélő, minden körülményre odafigyelő szikh fickóé volt. Ő volt utunk során a legkellemesebb szállodásunk. (Ezt a blogot már Tiruvannamalaiból írom utunk utolsó hosszabb állomásán.) 2 ágyas szobákat kaptunk, volt melegvizünk, viszonylag rendes szobáink voltak, áram is ha szünetekkel is, de volt. A fickó elmondta nekem a látnivalókat és meg is szervezte nekünk a programot csoportkedvezménnyel, türhető áron.
A megérkezésünk estéjén elmentünk - a világ legősibb folyamatosan működő szertartását a Gageszhez vezető két lépcsősoron bemutatott Aarti - fényszertartást megnézni. Ezt egy kézzel hajtott csónakból, egy evezőssel, 12 fővel, jó nagy csónakból néztük meg. A Gangesznak olyan lassú a sodra, hogy nyugodtan elevezett lefelé és felfelé is, a kb. vasággyal is 40 kg-os csónakosunk.
17.00 - kor leeveztünk a Ghatok mentén, majd vissza és 19.00-kor az Indiai Tv kamerás élő közvetítése mellett, - a kamera is csónakon állt - megkezdődött a gyönyörű fényszertartás 7 fiatal brahmin pap bemutatásában 2 egymás melletti Ghaton 5 perc eltolással. Mi a profi csónakosunknak köszönhetően időben érkeztünk, így közel tudtuk menni, és olyan helyen kötöttünk ki, hogy mind a kettőt láttuk.
A 3/4-ed órás szertartásban a négy égtáj és az öt elem képében az egész teremtett világért mutatták be a szertartást. Előtte vettünk mécseseket, amelyek virággal díszitve kis levélre voltak téve, és Gajatri mantra éneklése mellett a vízre helyeztük egyszerre. Ez a momentum nagy örömet okozott a csónakosunknak, aki azt mondta, ilyen csoporttal még nem találkozott, akik mantra énekléssel együtt -öszerendezetten és tudatosan értve a Gangesz felé adott tiszteletet- csinálták meg ezt a kis önálló rítust.
A szállodánkban komoly internetes géppark működött, de sajnos nem volt wifi, így a megírt blogokat nem tudtam feltölteni, de a képek feltöltésével, ha lassan is de tudtam haladni.
Ez volt minden ráérő időmben az elfoglaltságom. Ezen az estén is ezzel foglalkoztam, majd aludni mentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése