4. nap metrózás Delhiben, Intézkedés, Gandhi Smriti, Lótusz Templom.
Reggel 8 óra tájban odamentem az utazási irodához, ami ugyan nyitva volt, de az én emberem, még otthon aludt. Amikor felhívtam, akkort kérte igen álmos hangon, hogy jöjjek vissza tízre.
Mivel délután metrózni akarunk elentem kipróbálni. Egy megállót mentem a szuper modern metrón, és êlveztem a jól szervezett és gyors közlekedést 8 Rs-ért.
Azután riksával vissza a szállóba Ágicáért. Vásárolgatás reggelizés mostmár fesztelenül otthonosan a bazárban. Minél jobban megismetem annál jobban tetszik ez a természetesen működő mikrotársadalom. Közben előkerül Rádzsu haverom is, aki az első hajnalon szegődött mellém, es aknek az utazási irodát és a városnézés megszervezését fejenként 300 Rs-ért köszönhetjük.
Gabinak eltünt a városnézős nap alatt a buszból 100 usd és 50 font pénze. Ők külön mondták nekünk, hogy ne hagyjunk semmit a buszban, minden pénzünket vigyük magunkkal, de Gabi elfelejtette, hogy máshová tette a pénzét, így az a buszban maradt. Rádzsu odahívta a barátját, aki a vásrosnézést vezette, de mind határozottan, és szerintem őszintén tagadták Majd 10.00-12.00- ig elkezdtük megkapni a jegyeinket is a tourist office-ban a tegnap átadott szállások mellett. Kiderült, hogy Bangalore-ból Mumbaiba egy 12 fős sleeper bus (alvóbusszal) fogunk utazni, el sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen, de izgalmas lesz. Majd a telefonreklamációnál, ahol a többiek telefonjára akartam még a kifizetett díj ellenében feltöltést, azt a választ kaptam, hogy este jöjjek vissza.
Sajnos az IPadbe vett telefonkártya sem működik úgy, ahogy kellene, így még nem tudok feltenni szabadon olgokat a netre.
Ezek utàn elmentünk a csapattal metróval a Gandhi Smritibe. Most teljesen nyitva volt így a múzeumrészt is meg lehetett nézni. Összeállítottak egy olyan interaktív modern informatikát felhasználó múzeumrészt, ahol Gandhi életének és működésének egyes jelneteit mutatják be élményszerűen.
A hely ahol lelőtték és az egész múzeum felállításában felé megnyílvánuló tisztelet, a szövegek amelyekben méltatják újra nagyon megérintettek.
Majd a Bahai hit központi templomát, a gyönyörűen megépített lótusztemplomot vettük sorra. Rossz metróállomáson szálltunk le, így sokat kellett gyalogolnunk felé egy kissé elhanyagolt parkban. Szerencsére még úgy értünk oda, hogy bemehettünk, és megtapasztalhattuk a 27 hatalmas màrvàny lótusz sziromból àlló, valamennyi vallás egységét hirdető épületcsodát.
Éppen egy ima is kezdődött, ahol énekeltek, így a nagyon erős akusztikáját is megfigyelhettük. 3 lány, Kati, Zsuzsa, Kriszta elmentek még a Qtab Minarhoz mi többiek pedig haza. Ágicával kiszàlltunk a Connaught téren, és megvettük hátralévő utunk térképeit. Este a telefonokat intéztem, de egyik helyen sem jártam sikerrel. Ahol a 6 simkártyàt vettem ott kidumàlta magát a srác, amiket mondott, abból egy dolgot tudtunk leellenőrizni, az igaz volt, a többi szerintem nem mind.
Az IPad-nek meg beállítási gondjai vannak, és el kell majd valamelyik városban vigyem szakértőhöz. Ezek után neki álltam egy internet kàvéház tetű lassú hálótatán és öreg gépén lementeni a fényképeket,més feltölteni a netre. A fébykepeket átmentettem a hozott külső winchesterre, de a feltöltés sem a blogra, sem a picassára sem a facebookra nem sikerült. Egyedül a saját honlap galériájába tudtam feltenni 21 képet. Anyáékkal próbáltam volna face time-olni, de nem volt wifi, így ez sem jött össze. 1-kor kerültem ágyba.
Reggel 8 óra tájban odamentem az utazási irodához, ami ugyan nyitva volt, de az én emberem, még otthon aludt. Amikor felhívtam, akkort kérte igen álmos hangon, hogy jöjjek vissza tízre.
Mivel délután metrózni akarunk elentem kipróbálni. Egy megállót mentem a szuper modern metrón, és êlveztem a jól szervezett és gyors közlekedést 8 Rs-ért.
Azután riksával vissza a szállóba Ágicáért. Vásárolgatás reggelizés mostmár fesztelenül otthonosan a bazárban. Minél jobban megismetem annál jobban tetszik ez a természetesen működő mikrotársadalom. Közben előkerül Rádzsu haverom is, aki az első hajnalon szegődött mellém, es aknek az utazási irodát és a városnézés megszervezését fejenként 300 Rs-ért köszönhetjük.
Gabinak eltünt a városnézős nap alatt a buszból 100 usd és 50 font pénze. Ők külön mondták nekünk, hogy ne hagyjunk semmit a buszban, minden pénzünket vigyük magunkkal, de Gabi elfelejtette, hogy máshová tette a pénzét, így az a buszban maradt. Rádzsu odahívta a barátját, aki a vásrosnézést vezette, de mind határozottan, és szerintem őszintén tagadták Majd 10.00-12.00- ig elkezdtük megkapni a jegyeinket is a tourist office-ban a tegnap átadott szállások mellett. Kiderült, hogy Bangalore-ból Mumbaiba egy 12 fős sleeper bus (alvóbusszal) fogunk utazni, el sem tudjuk képzelni, hogy ez milyen, de izgalmas lesz. Majd a telefonreklamációnál, ahol a többiek telefonjára akartam még a kifizetett díj ellenében feltöltést, azt a választ kaptam, hogy este jöjjek vissza.
Sajnos az IPadbe vett telefonkártya sem működik úgy, ahogy kellene, így még nem tudok feltenni szabadon olgokat a netre.
Ezek utàn elmentünk a csapattal metróval a Gandhi Smritibe. Most teljesen nyitva volt így a múzeumrészt is meg lehetett nézni. Összeállítottak egy olyan interaktív modern informatikát felhasználó múzeumrészt, ahol Gandhi életének és működésének egyes jelneteit mutatják be élményszerűen.
A hely ahol lelőtték és az egész múzeum felállításában felé megnyílvánuló tisztelet, a szövegek amelyekben méltatják újra nagyon megérintettek.
Majd a Bahai hit központi templomát, a gyönyörűen megépített lótusztemplomot vettük sorra. Rossz metróállomáson szálltunk le, így sokat kellett gyalogolnunk felé egy kissé elhanyagolt parkban. Szerencsére még úgy értünk oda, hogy bemehettünk, és megtapasztalhattuk a 27 hatalmas màrvàny lótusz sziromból àlló, valamennyi vallás egységét hirdető épületcsodát.
Éppen egy ima is kezdődött, ahol énekeltek, így a nagyon erős akusztikáját is megfigyelhettük. 3 lány, Kati, Zsuzsa, Kriszta elmentek még a Qtab Minarhoz mi többiek pedig haza. Ágicával kiszàlltunk a Connaught téren, és megvettük hátralévő utunk térképeit. Este a telefonokat intéztem, de egyik helyen sem jártam sikerrel. Ahol a 6 simkártyàt vettem ott kidumàlta magát a srác, amiket mondott, abból egy dolgot tudtunk leellenőrizni, az igaz volt, a többi szerintem nem mind.
Az IPad-nek meg beállítási gondjai vannak, és el kell majd valamelyik városban vigyem szakértőhöz. Ezek után neki álltam egy internet kàvéház tetű lassú hálótatán és öreg gépén lementeni a fényképeket,més feltölteni a netre. A fébykepeket átmentettem a hozott külső winchesterre, de a feltöltés sem a blogra, sem a picassára sem a facebookra nem sikerült. Egyedül a saját honlap galériájába tudtam feltenni 21 képet. Anyáékkal próbáltam volna face time-olni, de nem volt wifi, így ez sem jött össze. 1-kor kerültem ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése