10. nap. Készülődés az utazáshoz.
Harmadik nap délelőtt pihentünk, csomagoltunk, a szállásdíjakat szedtem össze. Délben betettük a cuccunkat egy tároló helyiségbe, a többiek elmentek sikátort járni - így nevezzük itt a városnézést.
Nem szóltam még a majmokról, akik sokan vannak, és nem úgy reagálnak a határozott fellépésre, mint a kutyák, akik megijednek.
Ha agresszívan rájuk kiabálunk, akkor ők is agresszívak lesznek és megtámadnak. A bottól pedig nem félnek, hanem érdeklődve közelebb jönnek. Valószínűleg érezték rajtunk, hogy túristák vagyunk, és tartunk tőlük. A helyiek biztosan tudják őket megfelelően kezelni. Volt velük kalandunk a Gangeszra néző balkonokon, de szerencsére valamennyien be tudtunk menekülni időben a szobáinkba.
Délután Ágicával képeket töltöttünk fel, végre beengedett a Pisaca web is a saját oldalunkra, eddig az volt a baja, hogy ismeretlen gépről akartam belépni. Majd a többiek visszaérkeztével kicsit felmelegedve a napon este fél 6 tájban most először néhányunk csomagját hordárokkal cipeltetve, elbúcsúzva szállodásunktól elhagytuk a Scindia Guest House-t.
Zárt taxikkal és nem nyitott riksákkal utaztunk egy órát a Mughal Serai nevű vasútállomáshoz - magyarra fordítva "mogul szerájt"-t jelent, valamikori karavánállomás volt a "Selyem Úton". Hamar kiérve a pályaudvarra, 20:40-kor indult volna a vonatunk- lepakoltunk, és utána jártunk a menetrendnek, mert nem láttuk kiírva a vonatot.
Megtudtuk, hogy az egész Észak Indiára kiterjedő köd miatt a vonat még el sem indult Delhiből, és leghamarabb reggel 6-7 óra tájban ér ide. Egy fickó a pályaudvaron felajánlotta, hogy 500 Rs-ért bevisz minket egy szállodába, reggel 500 Rs-ért értünk jön, mert meg fogja tudni, hogy mikorra ér ide a vonat, és a szállodát még ki kell fizessük. A csapat úgy döntött, hogy ez túl sok pénz, inkább a pályaudvaron tölti az éjszakát, a vonaton úgyis tudunk aludni, hiszen hálókocsis az elhelyezés, ráadásul 10 embernek 2-od osztályra szól a jegye, ami elegánsabb, mint amin eddig utaztunk.
Mivel Ágica kicsit émelygett, ezért közös döntéssel mi ketten elfogadtuk az ajánlatot azzal, hogy a többiek rögtön szólnak, ha jön a vonat, vagy valamit megtudnak. Tehát a fickóval behajtottunk a legközelebbi szállodába, ami jó félóra kocsikázásra esett. Itt kaptunk egy 800 Rs szobát, és szomorúan konstatáltuk, hogy nincsen melegvíz. Némi telefonálgatás után küldtek egy vödör melegvizet, amivel Ágica is és én is át tudtunk melegedni. Aludtunk egy keveset, de éjszaka még több sms-t is kaptunk, miszerint korábban jön a vonat, majd mégse.
Harmadik nap délelőtt pihentünk, csomagoltunk, a szállásdíjakat szedtem össze. Délben betettük a cuccunkat egy tároló helyiségbe, a többiek elmentek sikátort járni - így nevezzük itt a városnézést.
Nem szóltam még a majmokról, akik sokan vannak, és nem úgy reagálnak a határozott fellépésre, mint a kutyák, akik megijednek.
Ha agresszívan rájuk kiabálunk, akkor ők is agresszívak lesznek és megtámadnak. A bottól pedig nem félnek, hanem érdeklődve közelebb jönnek. Valószínűleg érezték rajtunk, hogy túristák vagyunk, és tartunk tőlük. A helyiek biztosan tudják őket megfelelően kezelni. Volt velük kalandunk a Gangeszra néző balkonokon, de szerencsére valamennyien be tudtunk menekülni időben a szobáinkba.
Délután Ágicával képeket töltöttünk fel, végre beengedett a Pisaca web is a saját oldalunkra, eddig az volt a baja, hogy ismeretlen gépről akartam belépni. Majd a többiek visszaérkeztével kicsit felmelegedve a napon este fél 6 tájban most először néhányunk csomagját hordárokkal cipeltetve, elbúcsúzva szállodásunktól elhagytuk a Scindia Guest House-t.
Zárt taxikkal és nem nyitott riksákkal utaztunk egy órát a Mughal Serai nevű vasútállomáshoz - magyarra fordítva "mogul szerájt"-t jelent, valamikori karavánállomás volt a "Selyem Úton". Hamar kiérve a pályaudvarra, 20:40-kor indult volna a vonatunk- lepakoltunk, és utána jártunk a menetrendnek, mert nem láttuk kiírva a vonatot.
Megtudtuk, hogy az egész Észak Indiára kiterjedő köd miatt a vonat még el sem indult Delhiből, és leghamarabb reggel 6-7 óra tájban ér ide. Egy fickó a pályaudvaron felajánlotta, hogy 500 Rs-ért bevisz minket egy szállodába, reggel 500 Rs-ért értünk jön, mert meg fogja tudni, hogy mikorra ér ide a vonat, és a szállodát még ki kell fizessük. A csapat úgy döntött, hogy ez túl sok pénz, inkább a pályaudvaron tölti az éjszakát, a vonaton úgyis tudunk aludni, hiszen hálókocsis az elhelyezés, ráadásul 10 embernek 2-od osztályra szól a jegye, ami elegánsabb, mint amin eddig utaztunk.
Mivel Ágica kicsit émelygett, ezért közös döntéssel mi ketten elfogadtuk az ajánlatot azzal, hogy a többiek rögtön szólnak, ha jön a vonat, vagy valamit megtudnak. Tehát a fickóval behajtottunk a legközelebbi szállodába, ami jó félóra kocsikázásra esett. Itt kaptunk egy 800 Rs szobát, és szomorúan konstatáltuk, hogy nincsen melegvíz. Némi telefonálgatás után küldtek egy vödör melegvizet, amivel Ágica is és én is át tudtunk melegedni. Aludtunk egy keveset, de éjszaka még több sms-t is kaptunk, miszerint korábban jön a vonat, majd mégse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése