További Pune-i élményeink, " Lakva ismeri meg az ember!" Először további élmények az Intézet óráiról: Az egyéni gyakorlási órákra a hónap második felétől rendszeresen bejár Gurudzsi (B. K. S. Iyengar) aki december 14-én ünnepelte a 93. szülinapját. A gyakorláson saját gyakorlatait végzi el a sarokban egy lónál (gerenda), miközben az unokájának Abhijátának a gyakorlását is vezeti.  Guruju gyakorlásai nagyobb részt erős hátrahajló gyakorlatokból állnak, kólünböző módon hazsnálva az eszközöket, .és igen hosszú ideig van bent egy-egy gyakorlatba 15 és 30 perc közötti időt.  Mi akik a saját gyakorlatainkat végezzük, nyugodtan odamehetünk akár 1 méterre is hozzá és hallgathatjuk az utasításait amivel Abhit igazítja. Ilyenkor, hogy érthessük mit mond átvált angolra, amit mindketten nagyon jól beszélnek.  Ennek az emberi és tanítói  hozzáállásnak a nagyságát csak az ismerheti fel igazán, aki látott már más rendszerekben, iskolákban mestereket tanítani. Mi láttunk ilyet, és Ők gyakran megközelíthetetlenek az egyszerű földi halandó számára.  Itt ennek nyomát sem láttuk. Az a hihetetlen alázat és odaadottság, amit Guruji a jóga és a tanítás iránt sugároz magából  szinte példa nélküli.  Sikerült az elmúlt hetekben átadnunk a neki szánt ajándékot, amit otthon az utolsó napokban készítettünk el. Ez egy fotóalbum, a fotókat szöveggel kommentálva és bemutatva az Iyengar Jóga magyarországi történetét 1998 (amikor Csendes Erzsike először kezdett komolyan Iyengar jógát tanítani a Szlovák Jóga Szövetség Oktatóképzéséén Miskolcon) és 2011 között. Ezt örömmel magával vitte.  Látogatjuk az Intézet kezdő és középhaladó óráit, - a középhaladó órákon néha módunk van gyakorolni is,  - és úgy látjuk, hogy az Intézet tanári  kara rendkívül felkészült.  Körülbelül 15 tanáúrnak vannak önálló órái az Intézetben, ezek tematikusan, jól felépítve zajlanak, és nagyon határozottak  a tanárok. Eddig 24 órát jegyzeteletünk végig. A kezdő órák a 60 percesek, a középhaladó órák 90 percesek. Az órák menete rendkívül gyors, intenzív tempójú, nem workshop, műhely jellegű, a fő hangsúly nem annyira precizitáson van, hiszen egy kezdőnek nem kell mindenhez annyira pontosan érteni, hanem az átmozgatáson.  Ez segíti leginkább a városi életmódú gyakorlókat az egészségi állapotuk javulásához és a jóga hatésainka minél hamarabbi megtapasztalásához.  Csak annyit adnak át egyszerre az embereknek, amennyit azok be is tudnak fogadni.  Természetesen itt is ugyolyan változó színvonalon gyakorolnak a tanítványok, mint nálunk. A különbség a kezdő és a középhaladó órák között mind a tananyagban, mind a résztvevők hozzáállásában jelentős. Ezek az órák, az emeleti kisebb teremben zajlanak, ahová kb. 35-40 ember fér be. A matracok általában egymáshoz érnek, olyan a sűrűség. Mivel az Intézet útcájában lakunk gyakran elsőként érkezem az órákra reggel 6.30 tájban. Ilyenkor nyugodtan lehet még gyakorolni, kiszellőztetni a fenti kis termet. A lenti nagy teremben ekkor már néhány idősebb indiai gyakorló végzi reggeli gyakorlatait. Ők minden reggeli órán ott vannak.       Mindenki aki az Intézetben dolgozik, adminisztrációt végzi, könyvekkel, kellékekkel, hanganyagokkal foglalkozik haladó gyakorló, vagy jógatanár.  Sok személyes találkozásunk van különböző országok jógatanáraival. Egy rokonszenves, mosolygós, lófarokba kötött hajú úriemberről kiderült, hogy Új Zélandról van. Amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, akkor közölte, hogy már járt nálunk és milyen gyönyörű az országunk. Mi persze visszadícsértük Új Zéland természetföldrajzi szépségeit.  Rövid beszélgetésünk óta, már az utca másik végéről is mosolyogva integet felénk.  Másfél héttel ezelőtt hétfőn megérkezett az Intézetbe Rita Keller német vezető tanárunk, akivel nagy örömmel üdvözöltük egymást. Rita a második könyvén dolgozik, ami a jógaterápia és a menopauza kapcsolatáról fog szólni. Gita Iyengarral nézik a napokban át a már majdnem teljesen kész szöveget.    Rita harmadik könyve az Iyengar Jóga filozófiája lesz. Élmény nézni Rita gyakorlását. Ő 60 körül van, és gyönyörűen gyakorol. Vannak órák, amikor egymás mellett gyakorlunk.  Tegnap, szerdán reggel megérkezett Erikánk Budapestről (Répássy Erika a magyar Iyengar élet központi alakja, a most létrejött Iyangar Jóga Szövetség elnöke).  Kitörő örömmel fogadtuk, hiszen ő az első magyar egy hónap után, és sok mindent szerettünk volna Vele megbeszélni. Amint megérkezett a szállodába odamentünk, és vittünk Neki gyümölcsöt, kekszet és ivóvizet amik a túlélésnek az alapvető feltételei  itt Indiában. Nem hagytuk aludni, elvittük az Intézetbe regisztrálódni és Ritával beszélni.  Utánna megebédeltettük a piacon a jól bevált, csak indiaiak által látogatott utcai kifőzdéink egyikén. Itt rollnak nevezett (tekercs) sült és párolt, illetve nyers zöldségekkel töltött tojás nélküli nagyon finom palacsintákat lehet enni potom áron.  A múlt hétvégén volt az Annual Day-nek nevezett kétnapos ünnepség az Intézetben, amit a megynitás évfordulója kapcsán tartanak. Idén 37 éves az Intézet.  Sok gyermek tartott kis mitológiai színdarabot beöltözve, jógabemutatókat. Majd felnőttek tartottak előadásokat két jógázó orvos és egy egyetemi tanár asszony a jóga jó egészségügyi hatásáról, pl. arról, hogy mentálisan súlyosan sérült gyerekek, autisták akik nem beszéltek, és semmilyen kommunikációra nem voltak képesek, 2.5 év alatt bizonyos jógagyakorlatok hatására iskola éretté és taníthatóvá váltak, ők adták elő a színdarabokat nagyon nagy sikerrel. Egy ausztrál nő mondta el, hogy hogyan épült fel az itteni terápiás órákkal, ugyanis őt autóbaleset érte, megműtötték a fulét többször is ,aminek hatására elvesztette az egyensúlyérzékét és azt mondták neki az orvosok, hogy így is marad. Teljesen felépült. Azóta ő is Iyengar jógatanár Ausztráliában. Aztán két orvos számolt be, hogy ők hogyan használják a jógagyakorlatokat az ő terápiás praxisukban és saját életükben. A vendégek voltunk vagy 500-an, így már szorosan, de a teremben pokrócon ülve a földön elfértünk. Sok hindu, szülők, gyakorlók voltak a meghívottak és mi, a külföldiek. Mindkét nap megvendégeltek minket finom ebéddel, együtt étkeztünk a családdal. Az idős mester, Iyengar úr végig ott volt köztünk, mellette a lányai,fiai, unokája, akik figyelik minden lépését és vigyáznak rá. Nagyon mehgható az a gondoskodás, amivel a rokonság körülveszi Őt.    Az ünnepségről fényképeket és ennek kapcsán az Intézet belsejéről is fényképeket teszünk fel ma a Picasa-ra (www.picasaweb.google.com/ahimsza). Az Intézetben különben tilos fényképezni, de ezen alkalommal megengedték. Egyébként az Intézet tele van antik szobrokkal (bronz, és feketekő Patanjali, Síva, Ganésa többféle méretben, többféle ábrázolással) Az ünnepségre ezeket virágfűzérekkel díszítették fel. Egyik nap elmentünk abba a palotába (Aghakhan Palace), ahol Gandit, feleségét és titkárát két évig bebörtönözve tartották itt Pune-ban. Ez a 40-es évek közepén volt, amikor a Brit birodalom már a vesztét érezte. Ezalatt a fogság alatt halt meg a titkára és felesége. Sírjuk itt található, valamint Gandi hamvainak egy részét is idehozták. A belépő indiaiaknak 5 Rúpia, külföldieknek 100 Rúpia. A képek a picasán találhatók.  Indiában hozzá kell szokni ahhoz, hogy mindenhol rengeteg őr van és biztonsági ellenőrzés, a palotától kezdve a boltokig. A mai napon, azaz január 26-án, csütörtökön nemzeti ünnep van, a függetlenség ünnepe Indiában és egyben Ganésa születésnapja is. Az Intézet zárva, a városunk fel van díszítve alaposan, tele zászlókkal, virágokkal indiai módon, azaz rengeteg. Sok helyen beszédet tartanak, megy a zene, dobolás, éneklés. Nagy a tömeg az utcán, mindenki ünnepel. Talán még egy blogot fogunk tudni írni hazautazásunk előtt, ami 4 nap múlva lesz, 31-én. A képeket ma megpróbáljuk feltenni a picasára!