16. Nap: pihenés Tiruban, és a Szatszang

16.nap pihenés, vásárolgatás, a hajnali asram. Még egy fontos programunk van hátra, a Tiruvannamalai-i Nagy Templom megtekintése. Ezt asramunk vezetője Swami Hamsananda elintézte nekünk az indulási napunk hajnalára, holnapra.  Így a 16. napunk teljesen a pihenés, a készülődés vásárolgatás napja lett.  Zsuzsi és Kata úgy döntöttek, hogy még egyszer végigmennek a pradaksinán de most a külsőn. Hajnali 4 órakor indultak, és utolsó pillanatban Pista is úgy döntött, hgy végigmegy velük. Természetesen hajnalban is kedves háziasszonyunk, Nagy Ági vállalta az utikalaúz és felvigyázó szerepet. Ő minden zarándoklatra mezitláb ment, de már jól hozzászokott a lába. A lányok hosszú lábukra és jó bakancsaikra támaszkodva 2 óra 40 perc alatt megtették a 13 km-es utat, Pista, Ági, és Ági barátnője, normál tempóban  3 óra környékén értek körbe.  Hajnali 4.00- kor indultak, éppen, hogy kiengedtek minket az asramból, mert éjszakára zárva van az asram.  Én is elkisértem őket a Ramanasrama-ig, ahonnan indultak, és beültem Ramana meditációs termébe, ahol Maharishi a napjait töltötte. Az erőtér, ami itt körülveszi az embert szinte kézzel fogható. Mondhatni "üvölt a CSEND"! A szomszéd templomban, ahol Ramana sírja fölé egy Siva lingamos oltárt és egész alakos élet nagyságú ülő szobrát emelték, a reggeli takarítást és utánna a szertartást végezték a papok, és válaszfalban lévő ablak nyitva volt. Azonban a külső zajok, és a teremben uralkodó erőtér csöndje jól érezhetően egyszerre voltak jelen, és nem zavarták egymást.  2 - 2,5 órát töltöttem itt.  Az energiák hatására rohantak a fejemben a gondolatok, kérések, szándékok, ötletek, jővőbeli tervek ötlöttek fel a megvalósítás igényével. Emberek arca merült fel, akiket tanítunk, az ő vágyaik, szükségleteik, igényeik fogalmazódtak meg.  Közben tudtam, nem azért vagyok most jelen, hogy igazi, mély belső munkát végezzek, hanem hogy a csoportot segìtsem - ahogy Ernő is megfogalmazta, amikor a csoport elindulása után Ágicával és Pistával ott maradtunk kicsit meditálni vele.  Az érzés, hogy itt otthon vagyok, és ide még nagyon sokszor vissza fogok térni, és akkor  majd módom lesz komolyan gyakorolni, erősen jelentkezett.  6.30 felé pedig eljött a reggel csúcspontja. Elkezdték énekelni az Arunacsala Sívát, csak a refrényt és prasad, azaz ételosztás következett mindenkinek, aki beállt a sorba.  A hajléktalan vándorszerzetestől kezdve a koreai lányig, és az idős európai hölgyig, a tamil rendőrtisztig mindenki részesült Ramana és az Arunácsala áldásából. Egy kis levéltálba kaptuk a fűszeres zöldséges és forró finom rizses ételt.   Ezen közben a jóságnak és az együttérzésnek olyan erös tere lett jelen az udvaron ahol ez folyt, hogy nem bírtam ki meghatottság nélkül!  "Mindegy ki vagy, mindegy honnan jöttél, itt gondoskodnak rólad, fontos vagy, számítassz. Itt itthon vagy!" - így szólt számomra ezeknek a pillanatoknak az üzenete. Ezt az érzést megörzöm magamban biztosan.  Ez minden reggeli szertartás része. Nincsen semmi felesleges ceremónia, dicsfény, és vallásos túlbuzgóság, különbségtétel.  Minden egyszerű, magától értetődő, emberi és természetes. A legmagasabb szintű, isteni minőségű etikai tanítást hordozza magában.  Ez Ramana tanításának lényege, a hegy ereje és varázslata sugározza ki magából. Ezért van az, hogy aki egyszer eljutott ide az mindig visszavágyik. Ezért zarándokolnak ide a világ minden tájáról emberek ezrei! A nap többi része pihenéssel, vásárolgatással és internetre való anyag és képfeltöltéssel ment kihasználva a jó minöségű wifi-s internet kaffékat.  Végigettük a nap valamennyi étkezését készülve a holnapi utazásra, ami azt jelenti, hogy 2 napig egyfolytában úton leszünk, nem nagyon fogunk tudni rendesen enni.  Este a Swami egy nagyon komoly Satsangot, azaz tanítást tartott nekünk Ramanáról és az Arunacsáláról. Csupa szív-lélek ember. Nagyon megszerettük.  Az előadását felvettük diktafonnal, le fogom gépelni tiszteletből felé.  Tanításában nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy mindegy hol éünk, az égbolt felettünk mindenhol ugyanaz és az Arunácsala által megtestesített minőséget mindenhol átélhetjük, a Ramana által megjelenített tudatossági fok mindenhol átélhető.  Eltendeztük az anyagiakat, kicsit drágább lesz a visszautunk mint az érkezésünk. A templom számára vásároltunk virágokat a holnapi szertartáshoz, amit az otthonunk az Athiti asram készített el, és 650 rúpia adományt adtunk.   A vacsora után befejezve a csomagolást aludni tértünk.