A KAIVALYADHAM - Lonavla

A Lonavalai Jógakutató Intézet és Kórház a KAIVALYADHAM A legnagyobb és legörömtelibb szakmai élményünkről szeretnék most írni, ami a későbbi munkánkat valószínűleg alapjaiban fogja befolyásolni.  Ahogyan hírdettük is a foglalkozásokon felvettük a kapcsolatot a Lonavalai Intézettel a Kaivalyadham-mal és 10-én kedden előre egyeztetett időpontban ellátogattunk hozzájuk. Pune-tól mindössze 60 km-re van Bombay (mai nevén Mumbai) felé. Az utazásról a local train-eken (helyi vonatokon) már láthattátok a képeket a Picasaweben (www.picasaweb.google.com/ahimsza) most jöjjön az Intézetről a beszámoló.  10.00-ra előtt pontosan érkeztünk riksával az Intézetbe. A méretekre jellemző, hogy behajtva a kapun, több kis utcán haladtunk végig, mire a központi épülethez értünk.  Jövetelünkről már tudtak, és bekísértek minket az intézet igazgatójához, aki nagyjából velünk korú lehet, bár az indiaiaknál nehéz megítélni. Egy rendkívül nyitott szellemű, nemzetközi áttekintéssel rendelkező komoly tudású és jógát aktívan gyakorló embert ismerhettünk meg személyében. Érdekes volt számunkra, hogy ahogy elmondta Indiában is ugyanolyan gondokkal küzdenek a szaporodó jógaoktató képzések alacsony színvonala miatt, mint amilyen helyzettel mi szembesülünk nap mint nap az oktatókkal folytatott munkánk során.  Ellátott bennünket információs anyagokkal az Intézetről, közölte, hogy természetesen vendégük vagyunk az ebédre, és láthatólag már előre megbeszélt dologként hívott egy fiatal jógaoktatót, hogy mutassa be nekünk az Intézetet, kalauzoljon végig rajta.  A fiatalember, akinek a nevét sajnos nem jegyeztük meg - de Ágicát lefényképeztem vele - aranyosan, nyitott szívvel és érdeklődve a mi munkánk felé is nagyon szakszerűen végigvitt minket az Intézeten. Ez a rövid végig látogatás több mint 2 órán át tartott,  mutatva az Intézet méreteit.  Az első utunk a központi épület egyik szárnyában megtalálható kórházi részleg, a gyakorló és a szálláshelyek, valamint a kis könyvtár és a gyönyörű fedett tatőterasz megtekintése volt. Nagyon kulturált a nyugati igényeknek teljesen megfelelő tiszta, szakmailag jól végiggondolt részleggel találkoztunk. Becsléseink szerint kb. 100-150 embert tudnak itt benntlakással elhelyezni.  Lefelé jövet megtekintettük azt a vizes blokkot, ahol a satkarmákat végzik a betegek és a bentlakók a jógatanárok irányításával.  Az intézet világhírét az ősi iratok alapján általuk kidolgozott - és miáltalunk, valamint az egész világ által átvett - satkarma (tisztítógyakorlatok) rendszerükkel elért rendkívüli gyógyulási eredményeknek köszönheti. 1924-ben alakult meg az Intézet, aminek alapítója SWAMI KUVALAYANANDA Gandhi jógatanára és terapeutája is volt.  Azóta terjesztik a satkarmák használatának rendkívüli értékeit.       A további utunk  a  Kutatási Részlegbe vezetett. Itt 20-30 percet tárgyaltunk a részleg igazgatóhelyettesével, akivel Ágica le van fényképezve. Személye és a hozzáállása valamint az átadott információk is abszolut igazolása volt az Intézet világhírének.  Dr. Desai Narayan  igen jógikus gondolkodású, hatalmas tudású az etika és a morális értékek felé mélyen elkötelezett a jógát belülről élő ember.  Egyeztettük azokat a közös pontokat, ahol lehetőség van az együttműködésre. Megmutatták azokat a műszereket, amelyeket a XX. század elején saját maguk fejlesztettek ki, hogy a jógagyakorlatok élettani és pszichés hatását vizsgálhassák. Ezeket is láthatjátok a fényképeken.  Továbbmenve a Központi Könyvtárhoz sétáltunk, miközben faggatuk kísérőnket az Intézet működéséről. Ez a másik olyan részleg, ami miatt az Intézet világhírű.  25.000 jógáról szóló könyv, és több mint 30.000 ősi kézirat, - nagyrésze még publikálatlan ősi szövegeket tartalmaz - található itt.  Az Intézet alkalmazásában álló, és a világ számos pontjáról érkező külsős nyelvész tudósok (általában mindenki jógagyakorló) fordítják, értelmezik és magyarázzák az ősi szövegeket. Jelenleg is több fordításik projekt fut párhuzamosan.  Egy-egy könyvük megjelenése mögött gyakran 20-30 kézirat lefordítása és értelmezése van, töbsször évtizedes munkák során.  Ugye nem kell mondani, hogy akik komoly szakmai körökben ismerik az Intézetet kincsként örzik és használják a kiadványokat. Innen is láthattok képeket a Picasán. A következő részlegük szintén a maga nemében egyedülálló. A Yoga Mimamsa Publication Trust 1924-től jelenteti meg az intézet folyóiratát a Yoga Mimamsa-t. Ebben közlik a kutatásaik eredményét. Ez a részlegük felelős a könyvek kiadásáért, valamint a könyvesbolt működtetéséért is.  Ide röviden néztünk be azzal, hogy még úgyis visszajövünk, mert vásárolni szeretnénk. Ezekután már csak a Jóga Kórház és Egészségügyi Centrum megtekintése maradt hátra. Az elsőnek megnézett nyugati tipusú részleg mellett most meglátogattunk a természetgyógyászati és a  különálló ayurvédikus részleget is. Itt is mindent megmutattak, beszéltünk a természetgyógyászati - ők naturopathy- nak hívják - részleg egyik hölgy vezetőjével, valamint a fiatal ayurvédikus orvossal. Róluk is vannak fent képek. A kis önellátó gazdasági részleg , a kollégiumi épületek, ahova nem mentünk most be, - tele voltak diákokkal, -  a kisgyermekekkel foglalkozó részleg játszótérrel mind-mind arról a nagyon komyol elköteleződésről meséltek, ami miatt az Intézetet a jóga és a jógaterápia egyik úttörőjének tartják. Ezek után az ebéd következett. Egyzerű, mindössze 4-5 fogásból álló (ez indiai mértékkel nézve kevés, mert együtt esszük a 4-5 fogást) ebéd korlátlan repetázási lehetőséget biztosított. Ez  fontos volt, mert reggel 7-kor ettünk utoljára és az élmények hatására nagyon megéheztünk.  Utánna jött idejövetelünk egyik célja - bevetettük magunkat a könyveket és egyéb kellékeket árúsitó boltba. Az eredményt a képeken láthatjátok.  Gyakorlatilag mindent elhoztunk amit lehetett, kivéve a szanszkrit, hindi, és marati nyelven írott munkákat, mert ezekhez még fejlődnünk kell.       Ilyen kincsesbányához ritkán jut az egyszerű jógatanár. Egy kisebb vagyont hagytunk ott, de az élmények hatására Ágica sem ellenkezett a könyvásárlási igényemmel kapcsolatban, hanem inkább ajándékokkal és a ruhaneműkkel foglalkozott. Ezeket is láthatjátok a képen.  Több mint 2 óra hosszat voltunk a boltban, majd felmentünk a kóház részleg tetőteraszára, ahogy a kísérőnk javasolta megpihenni, és a gyönyörű kilátásban gyönyörködni.  Lonavala a Nyugati Ghatokban helyezkedik el. Ez az a hegyvonulat, ami végighúzódik India nyugati partja mentén.  Itt Lonavala környékén 800-900 méter magas, és nagyon kellemes klímát biztosít.  A város tulajdonképpen a Bombay-i felső tízezer üdülőhelye. Az Intézetnek egy társintézeti rendszere van. Ez a központ, és további intézetek működnek a Kaivalyadham  név alatt a következő helyeken: Indiában: - Mumbai (Bombay) - Ahmedabad - Rajkot  - Bhopal - Új Delhi USA-ban:  - Endicott (New York állam) - Richland (Észak Karolina) Franciaországban: - Lozeron Számos kihelyezett doktori programjuk jógakutatásból, képzésük jógaterápia témakörben fut India számos egyetemén, többek között a Pune-i Orvosi Egyetemen is.  Utánna már csak az maradt hátra, hogy felkeressük az Intézet Igazgatóját, megállapodtunk vele, hogy kapcsolatban maradunk, megköszöntük a szíves vendéglátást, és megpakolva  hazaindultunk. A cuccok Ágica nagy hátizsákjában és a két nagy Tiruvannamalai tarisznyában fértek el.  Igy megpakolva kiriksáztunk az állomásra jegyet vettünk, ami csak távolságra és nem vonatra szól, és vártuk a következő vonatot.  Összefoglalva az Intézetben tapasztaltakat: - NAgy megelégedéssel töltött el minket az a tény, hogy ez a világhírű Intézet teljesen visszaigazolta és hitelesítette a jógával kapcsolatos szemléletünket. Hiszen ők is ismerik a táplálkozás rendkívüli fontosságát (ez az egyik fő vonala a Naturopathy - Természetgyógyászati részlegüknek), fontosnak és minden betegségnél alapvetőnek tartják a tisztítóeljárásokat a méreganyagok kivezetésére, hogy a test öngyógyító erői működésbe léphessenek. Van az intézetnek szellemi vezetője - Guruja, de nem egy bigott vallásos megközelítés jellmező az Intézetre, hanem egy tudományosan megalapozott a mai kor reális alapokon működő embere számára könnyen elfogadható hozzáállás. A bőséges és széleskörben publikált lassan 100 éve folyó kutatásaikkal be is tuják bizonyítani ennek megalapozottságát. Végre ebben az országban nem kell már írásos dokumentumokkal bizonygatni a jóga gyógyító hatását, mert pont az Intézet munkássága miatt ez már teljesen közismert. Államhivatalok, minisztériumok, kormányszervek küldik dolgozóikat a Kaivalyadham-ba, hogy jógát tanuljanak. Orvosok képződnek tovább jógaoktatóvá és jógaterapeutává! Valami ilyesmi modellt kellene Magyarországon is megvalósítani! Az állomás annyira kicsi, hogy semmilyen komolyabb bolt, vagy büfé nem volt rajta, csak néhány Indiai helyi specialitást és a cukros tejes fekete teát, a csájt áruló kis bódé.   Ágica viszont kávét szeretett volna inni, amire tanácstalanul rázták a fejüket és a bazárra mutogattak az állomás másik oldalán. Igy hát elindultam Ágicának kávét szerezni a bazárba, fogalmam sem volt arról, hogyan fogom ilyen messziről elhozni. Hosszas kérdezősködés a szokásos kéregetők lerázása után örmmel fedeztem fel egy pici bolt ajtaján, hogy kávét is árúl, és éppen ment be valaki.  Átlépve az alacsony kerítésen kiderült, hogy a bolt tulajdonosa az, aki sajnálkozva közölte, hogy elromlott a kávégépe. Megmutatta, hogy melyik irányba menjek tovább, és nem ígért közeli boltot. El  is indultam és 3-4 percet bandukoltam a bazárba, amikor utolért motorjával. Elnézést kért, és azt mondta, hogy rosszul mondta, nem is erre kell menni, de üljek fel a motorjára és odavisz. Így is történt. Némi motorozás után le is tett egy utcai pici kifőzde (tulajdonképpen egy gázsparhet) előtt, ahol tudnak kávét főzni.  Természetesen viszonzást sem várva megfordult és elhajtott. Na ez az amit Indiában és az indiai emberekben nagyon lehet szeretni! A segítőkészség és a nyitottság mindenki felé! Megérkezett 5 perc után a kifőzde tulajdonosa és elmondtam mit szeretnék: kávét és messze kell vigyem. Ő nem tudott angolul, de néhányan a körülállók közül, - akik azóta gyűltek oda, hogy megérkeztem, és nagyokat mosolyogtunk egymásra, figyelték, hogy mit csinálok (ez teljesen megszokott, ha turistáktól nem hemzsegő helyre jutunk) - elmagyarázták neki, mit akarok. Ő bólogatott, és nekiállt a dolognak. Énekem fogalmam sem volt, hogy fogja megoldani. A végső megoldást láthatjátok a fotón. Kaptam egy zacskó forró kávét és két steril papírpoharat.  Hát ez az indiai kisemberek kreativítása! Ezért gondolom, hogy van jövője a nemzetnek, mert nem engedik a kis boltokat és a kisembereket tönkremenni, és ők pedig használják az eszüket és rendkívül toleránsak. Erre szükség is van, mert mindenhol nagyon sokan vannak. Hiába 1.3 milliárd ember betölti ezt a nagy országot.  Hát ezt a kávékalandot sem fogjuk elfelejteni Lonavalából. Azután az esti local trainnel, ahol volt ülőhelyünk szépen haza bumszliztunk.  2 óra alatt tette meg a 60 km-t. A vonat tele volt Bombay-ból Pune-be hazutazó elegánsan öltözött üzletemberrel, mérnökökkel, könyvelőkkel.  Akik mellett ültünk, két idős 60év fölötti úr, egy építész, és egy könyvelő korábban Iyengar Úr tanítványai voltak.  Indiában nagyon nagy a vonatforgalom,  jól kiépített vasúti hálózatuk van ez a nyelven kívül csaknem az egyetlen előnye a brit gyarmati kizsákmányolásnak - és megszokott, hogy a  jólmenő emberek is vonaton utaznak, nem kockáztatják a nap végén a fárasztó több mint 100 km-es vezetést. A vonaton kellemesen beszélgetve új kapcsolatokat teremtve telik az idő. Ez fontos számukra! Ez is egy  jövöt megalapozó tulajdonság. Talán nem darálja be az amerikai globalizmus Indiát.  Ágica németes múltja ellenére teljesen belejött a társalgási szintű angol nyelvbe. Mivel külön kaptunk helyet,  ő egyedül ült a kulturált indiaiak között és kellemesen eltársalgot a két jógatanítvány úriemberrel.  Az indiai emberek - férfiak és nők - ha mosolygunk rájuk, akkor rögtön visszamosolyognak és feloldódik bennük az idegentől való tartózkodás. Ezért a mosolyt folymatosan használjuk. A köszönés északon a namaszté, és vagy összeteszik a kezüket, vagy a szívükre teszik a jobb kezet, délebbre pedig a namaszkar a köszöntés.  A másik része az embereknek pedig azonnal kapcsolatot teremt, ha akarod ha nem. Azobnban ha látják, hogy elzárkózol akkor nem erőltetik. Vigyáznak, hogy meg ne sértsenek, vagy bántsanak.  A fárasztó nap végén elpakoltuk cuccainkat és aludni tértünk!